Magyar szerkezettár

vesse

vet

ts (és tn) ige

1. vál dob. kalapácsot vet; ▸ horgonyt vet | ▸ kártyát vet | <robbanás> (fel)röpít. a bomba a levegőbe vetette a házat. | vhova lendít, terít. vállára veti a puskát, a kabátot.

2. ▸ vhova veti magát térdre veti magát; a dunába veti magát. | ▸ valakire, valamire, valaki után veti magát

3. (t. n. is ) (növényi magvakat) termesztés végett a (megmunkált) földbe juttat. búzát vet; már vetnek.

4. <vmely testrészét> feszítve v. lökve valaminek támasztja. hátát a falnak veti. | <kif-ekben.> ▸ kezet vet valakire ▸ szemét, tekintetét valakire, valamire veti ▸ egy pillantást vet valakire, valamire, vhova ▸ szemet vet valamire valakire

5. <kif-ekben:> vhova juttat, tesz, küld. börtönbe vet; ▸ latra vet

6. <kif-ekben: ábrát, alakzatot> létrehoz, (ki)formál. betűket vet; ▸ papírra, vászonra vet valamit ▸ keresztet vet | <kif-ekben: vmely mozdulatot> végrehajt. bukfencet, cigánykereket vet; ▸ gáncsot vet valakinek

7. <kif-ekben: vmely tárgyat> készít, ill. használható állapotba hoz. vályogot vet; ▸ ágyat vet ▸ hurkot, tőrt vet valakinek, valaminek ▸ gátat vet valaminek

8. <kif-ekben: ráncot, hullámot> alkot. ruhája redőket vet. | <kif-ekben: szikrát, lángot, füstöt> bocsát ki. lobbot vet; ▸ szikrát vet | <kif-ekben: fényt, árnyékot> idéz elő. ▸ világot vet valamire ▸ árnyékot vet valakire, valamire

9. nép <állat ivadékot> világra hoz, <növény új sarjat> hajt. tíz malacot vetett; rügyet vet. | nép pejor szül. fattyat vetett.

10. <szót> röviden, gyak. hanyagul kimond. egy szót se vetett neki; ▸ ellene vet valamit ▸ valakinek szemére vet valamit

11. <kif-ekben:> kiszab, elrendel. adót, vámot vet valamire.

12. <kif-ekben.> ▸ bizalmát, reményét veti valakibe, valamibe ▸ számot vet valamivel ▸ számot vet magával ▸ ügyet vet valakire, valamire ▸ véget vet végét veti valaminek

13. tn ▸ valakire, valamire vet ▸ magára vet

[?fgr ]

se[Sbjv.Def.3Sg]

____________________

követ¹

ts ige

1. valaki, valami után megy (, és szemmel tartja). távolról követ valakit. | ▸ követi, mint az árnyék | valakivel együtt megy (mint alárendeltje v. kísérője). követi férjét a száműzetésbe; ▸ követ valakit a halálba | vmely nyomon, megadott útvonalon, ill. valami mentén halad. a zöld útjelzést követi; az út követi patak folyását.

2. <mozgó jelenséget, időbeli történést> − mintegy vele együtt haladva − figyel. szemével követi a távozót; kottából követi a zenét; ▸ követni tud valamit

3. valakihez, valamihez igazodik. követi az apja tanácsát. | ▸ valakinek a nyomdokait, útját követi

4. közvetlenül vmely esemény v. idő(pont) után következik, jelentkezik. a villámlást mennydörgés követi. | vál hivatalban, munkakörben utódként felvált valakit.

5. ritk rég megkövet valakit. ▸ követem alássan

[ fgr tőből]

követ²

1. pol vmely állam diplomáciai képviseletének vezetője.

2. tört a rendi mo.-on az országgyűlés alsó táblájának tagja. vármegyei követek. | nép rég országgyűlési képviselő.

3. rég akit megbízatással, kéréssel küldenek valakihez. | irod valaminek hírül adója, hírnöke.

[↔követ¹ ]

..........

követ

→ kő ⊕ -t

kő

1. kemény, törhető, nem nyújtható, nem égethető ásványi anyag (darabja). ▸ kővé dermed, mered válik ▸ bölcsek köve

2. kőből készült tárgy, kül. burkolat(kő), ékkő, sírkő. felmossa a konyha kövét; kiesett a kő a gyűrűből.

3. ját némely játékban egységként haszn. különböző számértéket képviselő kocka v. téglalapocska. a dominó kövei.

4. orvos epekő, ill. vesekő.

5. nép <kif-ekben:> mennykő. mi a kő!; bánja a kő! ▸ nagy, nehéz kő esett le a szívéről ▸ egy követ fújnak ▸ a követ is meglágyítaná ▸ minden követ megmozgat ▸ az vesse rá az első követ, aki

[ fgr ]

-t¹

rag

I. tárgyrag

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

II. hat értelmű tárgy ragja

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

-t²

a befejezett mn-i ign képzője -tt

1. (tn igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valaki, valami elvégzett vmely cselekvést, történt vele valami.> [messziről] jött [vándor]; ledőlt [fal]. | (mn-ként) fejlett [ember]; főtt [étel].

2. (ts igéhez) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel csináltak valamit.> kitüntetett [diák]; kilőtt [nyíl]. | (mn-ként) lőtt [vad], zárt [ajtó].

3. (ts igéhez, mn-ként is ) <azon tulajdonság kif-ére, hogy valakivel, valamivel tesznek valamit.> ünnepelt [író].

____________________

első

I. sorszn

1. az egyes szám sorrendi helyén álló, e számmal jelölt (1., i.). első kerület; ▸ első hatvány ▸ első személy | isk első osztályba járó. első gimnazista.

2. időben az összes többit megelőző. i. (szent) istván; ▸ az első szóra | kezdeti. | ▸ első negyed

3. térben (leg)elöl levő, elülső. a legelső sorban ül.

4. rangsorban az összes többit megelőző, a legfontosabb, ill. a legkiválóbb. első tiszt; ▸ első osztály

5. fokozati rendszerben legalacsonyabb, legkisebb. első sebesség.

II. (fn-ként)

1. első legkiválóbb személy. az évfolyam elsői.

2. időben, sorrendben az első dolog. az lesz az első, hogy ... | ▸ elsőre

3. isk első osztály. elsőbe jár.

[←el(ő) ¹ ]

..........

egy¹

[eggy]

I. mn-i tőszn

1. annyi, amennyit a természetes számsor első egész száma jelöl (1). egy fia van; ▸ nem egy | egyetlen. ▸ egy emberként mint egy ember | <kif-ekben.> ▸ egy cseppig szálig szemig

2. osztatlan, egész. egy darabban; ▸ egy csomóban rakáson | egyszeri. | egységes, egyetlen. egy közösséggé forrtak össze. | csupa, merő. egy vér lettem.

3. ugyanaz, azonos. egy véleményen van valakivel; ▸ egyek vagyunk

4. <időpont megjelölésére, sorszn-i jelentésben.> ▸ egy óra

5. <pongyola haszn:> első. az egy kerületben; az egy b-be jár.

II. fn-i tőszn

1. egy egységből álló mennyiség, szám. | < (ütemes) mozgás vezénylésében vezényszóként.> egy, kettő, egy, kettő!

2. gyak. biz egy dolog, egy egység, kül. pénzegység. erre az egyre emlékszem; egy húszért vette. ▸ egyet mondok, kettő lesz belőle | egy óra mint időpont. pontosan egykor. | az egyes számmal jelölt épület, helyiség. földszint egy. | <pongyola haszn, hónap neve után:> elseje. május egy.

3. egy személy. ▸ nem egy volt ott nem egy, aki ... | ugyanaz a személy, dolog. egyet szeretünk.

4. isk biz az egyes számjegy. fölírom az egyet.

5. (hsz-szerűen) ▸ egyet ▸ alszik rá egyet | ▸ eggyé eggyé olvad. | ▸ egytől egyig

III. htl névm kissé rég egyik (a kettő közül). | ▸ egy és más | ▸ egyőnk együnk, egyőtök, egyőjük

[?↔így ]

egy²

[eggy v. egy] (hangsúlytalan)

I. htl névelő

1. <meghatározatlan, még nem említett v. ismeretlen személyt, dolgot jelentő köznév, ill. ezzel alakult szószerkezet előtt.> vett egy táskát; egy rokonom képe; egy újabb rendelet szerint. | <időhat előtt, a meghatározatlanság kif-ére.> egy este; ▸ egy időben ▸ egy alkalommal | <htl mennyiséget jelentő szó(szerkezet) előtt; kitétele nélkül a szó(szerkezet) helytelen.> egy kevés víz; ▸ egy kis ideig | <némely htl nagyságra, fokra utaló belső tárgy, ill. hsz előtt.> egy nagyot sóhajt; ▸ egy kicsit kevéssé egy kissé

2. <fajfogalmat jelölő köznév, ill. ezzel alakult szószerkezet előtt.> egy kisgyermektől ezt ne kívánd! | <valakihez, valamihez mint típushoz, fajtához való hasonlítás esetén.> olyan, mint egy virágoskert. | <hasonlítást nem tartalmazó, nem metaforikus névszói állítm előtt.> jános egy okos ember (helyesen: jános okos ember).

3. <érzelmileg színezett m kiemelő szavaként, a jelző és a jelzett szó között.> ravasz egy fickó!

4. <típusra, ill. a megnevezett személyi tulajdonságaira utaló tulajdonnév előtt.> egy szabó jánostól ezt elvárjuk!

II. hsz ritk nép körülbelül. lehet egy tíz méter.

[←egy¹ ]

____________________

(mássalhangzóval kezdődő szó előtt) ( a )

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]

____________________

fajta/az

→ fajta ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ az

fajta

I. fn

1. biol a fajon belüli, termesztés, tenyésztés útján létrejött kisebb csoport (cultivar). a ló fajtái.

2. embereknek bizonyos (rokonsági) kötelékek alapján összetartozó közössége. ő is a mi fajtánk. | ▸ az emberi fajta

3. azonos jellegű dolgoknak, jelenségeknek a többitől járulékos vonásaiban különböző osztálya, csoportja. a bor fajtái.

4. valamilyen fajtát (jellegzetesen) képviselő egyed. az apja fajtája.

II. mn <a megnevezett> fajtájú; -féle. jámbor fajta tehén.

[↔faj ]

/[Hyph:Slash]

(mássalhangzóval kezdődő szó előtt) ( a )

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]

____________________

rá

I. szjeles hsz

1. valakinek v. valaminek a testén, felületén levő helyre, ill. egész testére, felületére. varrd rá a gombot; adj rájuk kabátot is; lesújt rátok. | valamire úgy helyezve, hogy rajta függjön. itt a fogas, akaszd fel rá a kabátot. | (isz-szerűen) ▸ rá, rá hajrá

2. utána, azt követőleg, és vele szoros kapcsolatban. alszik rá egyet; bólint rá.

3. ( -ra, -re ragos szóval) a megjelölt idővel később. egy évre rá.

4. neki, számára. bajt hoz rá; mos rá. | őt illetően, rá nézve. ez nem hízelgő rá.

5. valaki, valami irányában, felé. vicsorog rá.

6. azzal kapcsolatban, arra vonatkozóan. van rá példa.

7. arra a célra. nincs rá pénze.

8. ritk ráadásul, hozzá még. buta és rá még lusta is.

9. <vonzatként.> gondol, vigyáz rá; méltó rá; oka van rá.

10. <a rá- ik h., ha a cselekvés nem az egysz 3. sz-re irányul.> rátok fér a pihenés.

II. ik

1. a megnevezett v. odaértett személyre, dologra. rámutat; ráüt. | <jelentéstömörítő igékben.> rásegít, ráfanyalodik.

2. az előzőnél v. a vártnál többet. ráígér.

3. valamire reagálva. rábólint. | valamit tudomásul véve, megértve. rájön, rádöbben (valamire).

4. valakire, valamire közvetlenül vonatk. módon. ráesteledik; rábizonyul.

5. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> rá-rámosolyog.

[ fgr tőből]

..........

rá

→ ő ⊕ -ra/-re ⊕ [3Sg]

ő¹

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

ő²

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

1. az ismert, említett személy, es. állat, dolog. te velem jössz, ő itt marad. | az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja. hátha ő is ott lesz!

2. ▸ őket két cicája van, nagyon szereti őket.

3. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt) a hozzá tartozó, a birtokában levő. az ő fia is itt van.

4. (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.) a hozzájuk tartozó, birtokukban levő. az ő házuk.

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

-ra/-re

hat-rag

1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.

2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.

3. vmely irányba. délre [néz].

4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].

5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].

6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].

7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].

8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].

9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].

10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.

11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre jó lesz.

12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].

13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].

14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.

15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.

[3Sg]